Huszár Gábor, Szentgotthárd város polgármestere szerint a kutyák elaltatása jobb megoldás az ivartalanításnál

Történt bármi különös? Csak a szokásos: amit Lábodi Gábor mond vagy javasol, azt utasítsuk el!

Ebben a hónapban két önálló előterjesztést nyújtottam be. Az egyik egy helyi állatvédelmi intézkedési terv megalkotásáról, a másik pedig a 2020-as esztendő Trianon-emlékévvé való nyilvánításáról szólt. Felteszem a költői kérdést: Önök szerint melyiket fogadták el? A címből is kikövetkeztethető: természetesen egyiket sem. Pedig egyik ellen sem volt egyetlen ésszerű és elfogadható érv sem, pusztán ugyanaz az elv érvényesült, mint a Magyar Országgyűlésben: amit egy jobbikos javasol, azt el kell utasítani.

Huszár Gábor szerint jobb a kóbor kutyákat elaltatni, mint ivartalaníttatni!

Szükség lenne helyi állatvédelmi rendelkezésekre? Az ilyen kijelentések miatt egyértelműen igen. Az előterjesztésemben a következő javaslatok szerepeltek:

- A helyi galambpopulációt nem a jelenlegi befogásos módszerrel, hanem fogamzásgátló szerek használatával kellene kordában tartani. Most egy cég végzi a befogást, akik a ketrecekben még életben lévő szárnyasokat solymászoknak adják tovább, ami véleményem szerint kegyetlen módszer.

- A Rába mellett újra felbukkant hódokra is vigyázni kell, de tőlük is meg kell óvni a fákat, illetve a kiskerteket. Ehhez többek között az Őrségi Nemzeti Park segítségét kértem volna.

- Az állatkínzás jelenleg legvisszataszítóbb formája a vadállatok cirkuszban való szerepeltetése. Míg a lovak és kutyák évezredek óta az emberrel együtt élnek és idomíthatóak, addig a vadállatok esetében a mutatványok végrehajtását válogatott kínzásokkal, kegyetlenkedésekkel érik el. Ezért tettem azt a javaslatot, hogy a város közigazgatási területére ne jöhessen olyan cirkusz, amely vadállatokat szerepeltet. Az EU 28 országából 20-ban, az USA-ban és Ausztráliában teljes a tilalom.

- Alternatív, biológiai módszert javasoltam a jelenlegi, kémiai szúnyogirtás helyett, A mostani idegmérget használó módszer ártalmas minden élő szervezet számára, erre egy MTA-tanulmány is rámutat. Nem is nevezhető hatékonynak, hiszen mindent elpusztít, csak a szúnyogot nem. Száz elpusztult rovarból mindösszesen egyetlen szúnyog esik áldozatául az irtásnak.

- Javaslatot tettem városi örökbefogadó napok megtartására a kutyamenhely segítségével. Mivel az érettségizőknek kötelező 50 óra közösségi munkát vállalni a középiskola alatt, szerettem volna, ha a kutyamenhelyen végzett ilyen jellegű tevékenység is leigazolható lenne az iskola felé. Kezdeményeztem azt is, hogy csak nyomós, egészségügyi okok miatt lehessen házi kedvencként tartott állatot elaltattatni. Ha valaki egyszerűen nem tudja tovább gondozni például a kutyáját, az kapjon még egy esélyt az életre, hátha sikerül új gazdát találni számára.

- Kértem, hogy az oktatási intézményekben vagy a Pannon Kapu segítségével legyenek megtartva különböző olyan előadások, amelyek a felelős állattartást mutatják be a diákoknak és felnőtteknek egyaránt. Javasoltam, hogy a városi rendezvényeken ne lehessen olyan produkció, ami állatkínzással jár (példának említeném a póni esetét, amelyik nyári hőségben pihenés és víz nélkül forgatta az összetákolt körhintát).

- Kezdeményeztem, hogy a város tegyen a kormány felé javaslatot Állatbarát Település cím megalkotására, amelynek védnöke legyen Áder János köztársasági elnök, aki a város díszpolgára és környezetvédő is egyaránt.

Mindezen javaslatokból a végén az a döntés született, hogy álljon fel egy munkacsoport, amelyik szakértők bevonásával tegyen javaslatot a fent említettekre. Magyarul a testület nem fogadta el az előterjesztést, jobb híján én is megszavaztam a munkacsoportot, hátha lesz belőle valami. Ennél azonban sokkal érdekesebbek voltak a reakciók – helyesebben az előterjesztést ért támadások. Kovács Márta és dr. Haragh László szerint nem kell ezzel foglalkozni, van állatvédelmi törvény Magyarországon. Mások próbálták kiforgatni a dolgokat úgy, mintha én nem akarnék szúnyogirtást, a galambok pedig tőlem nyugodtan piszkíthatnak bárhová, holott erről egyáltalán szó nincs. Viszont kiderült az is, hogy van köztünk olyan képviselő, aki Albert Einstein mondanivalóját nevetségesnek tartja. Megemlítettem ugyanis a híres tudós mondását, amely szerint ha a méhek kipusztulnak, öt éven belül az emberiség is követi őket. Erre a mellettem ülő Kovács Márta a fejét fogva csóválta azt. Erre lehet bármit is mondani? Ami viszont bennem a legnagyobb megdöbbenést okozta, az a polgármester kijelentése volt: ő ugyanis inkább elaltatná a kóbor kutyákat, mint ivartalaníttatná! Ehhez már tényleg nem lehet mit hozzáfűzni.

Trianon-emlékév? Minek az? Majd ha a Fidesz javasolja!

2020-ban lesz a századik évfordulója a gyalázatos trianoni diktátumnak. Ennek kapcsán javasoltam a nevezett év emlékévvé nyilvánítását és ezzel párhuzamosan a temetőnkben nyugvó Gubicza Ákos szabadságharcos (a Rongyos Gárda tagja) sírjának díszsírhellyé, emlékhellyé avatását. Az utóbbi pont azért érdekes, mert azt egyszer éppen Huszár Gábor vetette fel néhány hónapja. A testület természetesen leszavazta a javaslatom, de még a sírhellyel kapcsolatban sem mondott egyértelmű igent, hiszen a határozat szerint meg kell vizsgálni az anyagi ráfordításokat is és hasonlókat. Virányi Balázs szerint a történelmi hátteret is vizsgáljuk meg. Hozott valahonnan valami írást, ami a Rongyos Gárdát többek között fehérterrorista csoportként emlegette. Virányi valószínűleg a régmúlt távlatából nézi a dolgokat, hiszen azok a történészek emlegetnek fehérterrort, akik szerint 1956 ellenforradalom, Sztálin pedig nagy államférfi volt. A történetírás nézőpont és beállítottság kérdése. Szerintem ha valaki fegyvert fog a hazája védelmében a megszállók ellen, az hős. Ha nem lett volna a Rongyos Gárda, ma Sopron és környéke Ausztriához tartozna. Szóval Gubicza Ákos sírja még nem lesz díszsírhely. Ebben az az érdekes, hogy Huszár Gábor a saját ötletét sem szavazta meg egyértelműen, mert azt én nyújtottam be írásban. Vicces ez, avagy szánalmas? Döntsék el Önök.

Költségvetési hiány és rémhírterjesztés!

Komolyan mondom, néha úgy érzem magam az ülésteremben, mintha valami párhuzamos varieté-valóságba cseppentem volna. Megkaptam ugyanis a polgármestertől és Kovács Mártától is, hogy rémhíreket terjesztek! Mik is ezek a „rémhírek”? Az elénk tett költségvetési koncepció szerint a hiány 1.243 milliárd forint! Fel merészeltem olvasni ezt a számot, erre érkezett a támadás. Mert hogy ez nem úgy van, ebben benne vannak bizonyos többletigények, satöbbi. Ez rendben is van, de! Ez az összeg szerepel az előterjesztésben a koncepció szerint? Igen, ez. Akkor miről beszélünk? A másik rémhír, amit Kovács Márta szerint terjesztek, a fürdővel kapcsolatos. Meg merészeltem említeni ugyanis, hogy mivel a városnak növelnie kell a bevételeit, elfogadhatatlan az, hogy a fürdőben még mindig üresen áll a fogorvosi rendelő, öt órakor bezár a fenti étterem, valamint az egyik előtéri üzlet nem hoz bérleti díjat, hanem kiadást generál azáltal, hogy ott a fürdő nyitott egy ajándékboltot. Kovács Márta szó szerint felháborodva közölte, hogy nem a fürdő üzleti tervét tárgyaljuk, ne terjesszek rémhíreket! Hoppá! Amiket felsoroltam, azok a jelenlegi tények? Igen, azok. Talán egyedül a „szakértő csapat” szerint rémhírek. Másrészt meg, ha a fürdő több bevételt hoz, akkor a városnak kevesebbet kell odatennie az esetleges felújítási költségekhez. Tévednék ebben? Nem gondolom.

Köszönöm figyelmüket, rövidesen újabb beszámolóval jelentkezem.

Lábodi Gábor, önkormányzati képviselő, Jobbik