Beszámoló az októberi testületi ülésről

Nem tudom, emlékszik-e a Kedves Olvasó anno az 1200-as Zsigulik legfőbb díszére, a kalaptartón ülő, bőszen bólogató kutyuskára? Huszár Gábor nagy nosztalgiát és szeretetet érezhet a retro tárgy iránt, hiszen most is csak ilyeneket szeretne maga mellett látni a képviselő-testületben. Már 2014-ben, a választási kampányban is kifejtette, hogy bizony nem jó, ha a testület több irányba húz, hanem az a kívánatos, hogy a polgármester kijelöli az irányt, mindenki más pedig megy utána. Úgy látszik, semmit sem változott a demokráciáról alkotott felfogása, még mindig nem szereti azokat a képviselőket, akik valóban tenni akarnak Szentgotthárdért, nem csak engedelmesen, az „igen” gomb nyomogatásáért ülnek a teremben.

A fenti kis bevezető annak a nagy vihart kavaró bejegyzésnek az utóéletéről szól, amit a legnagyobb közösségi portálon tettem az új gyermekorvos és az orvosi ügyelet kapcsán. Tudniillik a nemrég hozzánk költöző dr. Haj Muhammad Anwar bejelentette, hogy elmegy Szentgotthárdról, mert a Morrow Medical Zrt. (az orvosi ügyeletet szervező cég) nem biztosítja számára a kért ügyeleti óraszámokat. Személyesen is beszéltem a doktor úrral, ezután született meg a Facebook-bejegyzés. Nagy vihart kavart a poszt, sokan megosztották és rengeteg volt a hozzászólás. Eljutott írásom a Morrow vezérigazgatójához is, aki meg is keresett telefonon az ügyben. Egyeztettük az álláspontokat és ígéretet kaptam, hogy a cég mindent meg fog tenni, hogy teljesítsék Anwar doktor úr igényeit. A testületi ülés elején persze Huszár Gábor ismét megragadta az alkalmat, hogy engem valamiféle fekete báránynak állítson be, amiért lépni merészeltem az ügy érdekében és ráadásul gúnyosan „áldásosnak” nevezte tevékenységemet. Kovács Márta Mária pedig közölte velem, hogy senki sem hatalmazott fel arra, hogy bármit is tegyek. Képviselő asszonnyal – aki valamiféle fő-fő képviselőnek képzeli magát – közöltem, hogy ő bizony a képviselőtársam, nem pedig a felettesem. Eddig sem kértem engedélyt tőle semmire, ezután sem fogok. Ragadós lehet az agymenés amúgy, mert Labritz alpolgármester is valótlanságokat tételezett fel rólam, amit természetesen kikértem magamnak.

Mi az ügy tanulsága? Huszár Gábornak és mamelukjainak csak az olyan képviselő jó, aki minden önálló gondolat és cselekvés nélkül, bólogató kutyus módjára nyomogatja a gombot mindenre, amit csak a polgármester akar. Hát sajnos én erre képtelen vagyok, nem erre esküdtem fel. Nem is tudom, kinek lesz nagyobb megterhelés a ciklusból hátralévő két év. Valószínűleg nekem, elég nehéz bizony gyomorral bírni ezeket a dolgokat.

Polgármesteri jutalom és a hozzá tartozó cirkusz

Alpolgármesterünk menetrendszerűen minden évben a testület elé terjeszti a jutalmazásról szóló kis szösszenetet, kiemelve, hogy Huszár Gábor egymaga az alfája és omegája a város fejlődésének, nélküle talán a Rába is megállna. 2014-ben a kormány csökkentette a polgármesterek fizetését, eddig az volt a jutalom indoklása, hogy ne érje kár a város vezetőjét emiatt. Viszont idén visszakapták az elöljárók az elvett összeget, most már a kiemelkedő teljesítmény volt a magyarázat.

Könyörgöm: hát nem ezért kapja a fizetését? Huszár Gábor persze jelezte, hogy nem veszi fel a jutalmat, hanem jótékony célra adományozza. Közpénzből bizony könnyű jótékonykodni, bár a jegyző úr szerint ez nem közpénz, ha a testület megítéli az összeget. De! Még a szavazás előtt jelentette ki a polgármester a jótékonykodást, azaz a pénz még nem az övé volt, tehát közpénzről beszélünk!

Az indoklásban szépen fel volt sorolva, hogy mennyi minden köszönhető a város vezetőjének, köztük az uniós pénzekből megvalósuló fejlesztések is. Na, kérem szépen, ha Huszár Gábor valamilyen módon befolyásolni próbálta a brüsszeli pénzek odaítélésének folyamatát, akkor vagy hazugság lett a testület elé téve a jutalom indoklásában, vagy bizony a polgármester bűncselekményt követett el! Miért is mondom ezt? Mint már említettem, ezek uniós forrásokból származó pénzek, nem pedig a központi költségvetésből. Utóbbiról tudjuk, hogy nagy része le van zsírozva a haverok között, míg a brüsszeli források elbírálása komoly kritériumrendszer mentén történik, szubjektív mérlegelési lehetőség bizony nagyon minimális. Szóval a megyei napilapban is egyes fideszes képviselők hiába próbálják meg úgy beállítani ezeket a pénzeket, hogy nekik köszönhetőek, ez egyértelműen szemenszedett hazugság. Tehát ez nem Huszár Gábor egyszemélyes érdeme. A Hivatalban bizony vannak ezért fizetett emberek, akik a pályázatokat és az ezekkel kapcsolatos feladatokat elkészítik. A végső döntést pedig a Vas Megyei Közgyűlés mondja ki, amelynek tagja vagyok. Mondhatni nekem is minimum annyi közöm van a pályázatok nyertességéhez, mint Huszár Gábornak. Én mégsem várok ezért jutalmat, hiszen ez a kötelességem!

Erről a jutalmazási cirkuszról nem voltam hajlandó szavazni sem, a jövőben sem fogok, bárki is üljön a polgármesteri székben.

Tisztelt Olvasó, köszönöm figyelmét! Legközelebb a novemberi ülés után jelentkezem friss beszámolóval.

 

Lábodi Gábor, önkormányzati képviselő, Jobbik