Sokat töprengtem azon, hogy is kezdjem ezt a beszámolót. Legyen vajon költői stílusú, mint például: „Egy ködös novemberi reggelen történt…”, vagy netán tárgyilagos: „November 7. napján reggel 9-kor 24 fővel útnak indultunk…”. Valahogy mégis az „Egyszer volt, hol nem volt…” kezdés tűnik a legcélszerűbbnek.

  Nem túlzás a népmesékbe illő kezdet, hiszen úgy éreztem magam, mint az a bizonyos öreg király, akinek az egyik szeme sír, a másik nevet. Ez a kettősség jellemezte parlamenti látogatásunkat, remélem ennek oka a későbbiekben minden olvasó számára nyilvánvalóvá válik.

   Van egy tény, amiben nem vagyok hajlandó senkivel sem vitába szállni, miszerint nekünk van a legszebb Parlamentünk az egész világon! Egy örök időkre szóló építészeti remekműről beszélhetünk, amely a földkerekség egyik csodája. Méltán lehetünk büszkék monumentalitására és kisugárzására, Atilla és Árpád örökösei nem érdemelhetnek kevesebbet. Nemzetünk legnagyobb kincse és értéke, Őfelsége a Szent Korona látványa és közelsége pedig egyszerűen leírhatatlan! A közelébe érve valami olyan hihetetlen alázat szállja meg az embert, amit nem lehet szavakkal leírni, csakis fő- és térdhajtással. Csodálatos, lenyűgöző, magával ragadó… csak így lehet jellemezni az Uralkodót, minden jog és hatalom forrását! Az már nyilván más kérdés, hogy melyik politikai erő tett esküt a Szent Koronánál…

Bana Tibor képviselő jóvoltából látogatást tehettünk az ülésterem karzatán, ahol tanúi lehettünk egy ülésnek is. Na, itt következett a feketeleves! Aki már látott parlamenti közvetítést, az tudja, miről beszélek, de azért élőben még sokkolóbb volt a látvány! Ismét – mint már megszokhattuk- a Jobbik frakció volt jelen a legnagyobb létszámban az ülésteremben. Mi, látogatók kéttucatnyian körülbelül annyian voltunk, mint a „soha nem látott felhatalmazással rendelkező” párt és a vörösök-proletárok együttvéve! Az LMP- t egyetlen ember képviselte. A „Nemzeti Ügyek Kormánya” pedig 2, azaz kettő (!) államtitkárból állt! Biztos ismét mindenki halaszthatatlan közfeladatát látta el. Kérdem: mi történik, ha egy egyszerű melós csak úgy elhagyja a munkahelyét? Azonnal kirúgják, ha nem tévedek! Ráadásul egy gyártósori összeszerelő vagy épp egy felszolgáló munkája nem dönt milliók és a nemzet sorsáról! Erre mennek el adóforintjaink, úgy látszik. Fentről nagyszerűen be lehetett látni minden lenn történő eseményt – bár ne így történt volna! Egy képviselő a laptopján játszott (!), az újságok tömkelegén, amik az asztalokon voltak, ezek után már nem is csodálkoztam. Napilapok, magazinok… volt ott minden elképzelhető sajtótermék. A kormánypárti padsorok alatt a padlón heverő hihetetlen mennyiségű papír és szemét tovább borzolta az idegeim! Fél órát tölthettünk a karzaton – higgyék el, épp elég volt! Amíg nem lesz országunknak felelős vezetése, akik komolyan is veszik a munkájukat, addig hiába is ábrándozunk a szebb jövőről!

    Hát ennyi lenne a beszámoló Tisztelt Olvasó, de hogy stílszerűen fejezzem be írásom: „Aki nem hiszi, járjon utána!”

         Lábodi Gábor

Jobbik Szentgotthárd, elnök