Napok óta kering az „Arckönyv” közösségi oldalon egy bejegyzés, ami gyakorlatilag felhasználóról felhasználóra jár. Engem is gondolkodóba ejtett ez a jegyzet, megosztom mindenkivel a tartalmát:

‎”15 éves lány kézen fogva megy az 1 éves kisfiával. Lekurvázod.. nem tudod,hogy 13 évesen megerőszakolták. Dagadtnak hívsz egy kislányt.. nem tudod,hogy egy súlyos betegség miatt kövér. Egy idős bácsinak beszólsz, hogy milyen csúnya az arca..nem tudod,hogy komoly baleset érte az arcát egy háborúban,miközben az országodért harcolt!
Tedd ki te is, ha ellenzed a csúfolást!
95%-otok nem fogja megosztani.”

   Ezzel a tartalommal gyakorlatilag nincs is semmi gond, csak néhány hozzászólással, amely felkeltette bennem a kisördögöt. Néhányan előítéletekről írnak olyan vehemenciával, hogy ismét csak náci, fasiszta gyűlölködőnek vagyok kénytelen érezni magam. Nem kell különösebben szabadjára engednem a fantáziám, hogy megmutassam az érme másik oldalát is, igaz történeteken keresztül.

   Történt egyszer, hogy egy munkából hazafelé tartó ember meghallotta az útja mellett lévő kocsmából hangosan szólni Bódi Guszti Művész Úr bársonyos hangját és a fülsértő dajdajozást. Hősünk telve előítéletekkel azt hitte, hogy a kisebbséghez tartozó mulatozók biztosan jól keresnek, a családjuk jóléte mellett még van pénzük a játékgépek etetésére, és jófajta itókák mértéktelen habzsolására… nem tudta, hogy segélyleosztás volt aznap!

   Egy nénike rendezgette épp a kertjét és arra lett figyelmes, hogy kreol bőrű fiatalemberek sétálgatnak az utcában szép lassan, minden ház udvarára alaposan benézegetve. Sztereotípiáitól eltelve Mari néni azt gondolta, hogy ezek az urak biztosan csak segíteni akarnak a hozzá hasonló tisztességben megőszült embereknek portájuk rendbetartásán felajánlva dolgos két kezük munkáját… nem tudhatta, hogy még aznap éjjel valakik betörnek az utcában lévő egyik családi házba!

   Egy fiatalember épp stoppolni próbált az Őrségi Vásár egyik éjszakája után, hogy hazajusson az éjszakai mulatság záróakkordjaként. Odalépett hozzá egy cigány származású srác, segítséget ajánlva neki. Fiatal barátunk már-már könnybe lábadt szemmel küzdött az előítéleteivel: lám vannak még segítőkész emberek… nem tudta, hogy a következő pillanatban ellökik őt és kikapják a kezéből az övtáskáját!

   Ennyit az előítéletekről. Ezt vajon hányan osztanák meg? Amíg pártunk és kormányunk szőnyeg alá söprik a problémákat, nem is lesz megoldás erre az áldatlan állapotra. Alanyi jogon jár majd lakás azoknak a cigány embereknek, akik hajlandóak lesznek munkába állni. Mi lesz a magyarokkal? A pozitív diszkrimináció másoknak negatív megkülönböztetést jelent és csak erősíteni fogja az ellenérzéseket. Ez nem jutott eszébe senkinek?

….ja és a fent említett esetek történtek Szentgotthárdon, napjainkban!

Lábodi Gábor